Deleuze Bacon festészetét a figurális fogalmával határozza meg. A figurális a figuratív és absztrakt ábrázolásmóddal szemben olyan harmadik útként jelenik meg, amely úgy képes egyidejűleg magába olvasztani a másik kettő sajátosságait, hogy végül egy azokat felülíró alternatívaként jelenik meg. Ennek következtében a figurális nem a figurativitás és absztrakció közti áthidalhatatlannak tűnő szakadék megszüntetését célozza, hanem olyan perspektívát teremt, amelyből tekintve végül a másik kettő kerül egy szintre. A figurális nézőpontjából az absztrakció nem jelent többet, mint a figurativitást.

Előadásomban a deleuze-i figurális elemzésén keresztül arra mutatok rá, hogy annak jelentősége túlnyúlik a baconi festészeten. Tágabb értelemben, Deleuze filozófiai módszerét közelíthetjük meg felőle, melynek jellegére egy utalást a filozófiai kollázs fogalmában kapunk a Différence et répétition előszavában. Az 1968-as műben Deleuze a szimulakrumok időszakaként meghatározott kora ontológiájának kidolgozására vállalkozik. A deleuze‑i mű azonban jóval több, mintsem elméleti leírása a szimulakrum korszakának, egyidejűleg számvetés a filozófia korlátaival. Deleuze így arra is megkísérel választ adni, miként létezhet filozófiai mű az „önmagában vett különbség” (différence en elle-même) és az „önmagáért való ismétlés” (répétition pour elle-même) struktúrájában, ezáltal a mű a gondolkodás radikális megújítását, a filozofálás módjának megváltozását is feltételezi.