Előadásom tárgyául egy Tiziano festményt választottam, mintegy origóul, melyen végigragozható két interdependens, mégis diszkrétnek elképzelt gondolati paradigma: a látás élménye, mint az esztétikai tapasztalat itt és most-ja illetve a művészet történeti megközelítése.
Állításom szerint ezt a két rendszert nem lehet egymástól különválasztva kezelni, nincs naiv szemlélő vagy ártatlan tekintet vagy greenbergi értelemben vett absztrakt látás. A premisszák és öntudatlan preferenciák a néző minden erőlködése ellenére folyamatosan szerepet játszanak vizuális élményének a kialakításában. Ezzel párhuzamosan a történelem nem a beszélőn kívül álló tények halmaza (nem megengedve Vayne monadologikus tényfogalmát) hanem szubjektív narratíva Althusser ideológiaelmélete alapján. A képek nem időn kívüli létezők, hanem az időben (történelemben) fizikailag és hatásukban változó jelenségek. (Carrier)
A két különböző megközelítés egymást kiegészítő hermeneutikai rendszere ma már tudományos közhely (példa rá Bätschmann művészettörténeti hermeneutikája) de megfordítva a kérdést felvetődik: a két különálló megközelítési mód mit tesz láthatatlanná a képek kapcsán? (Preziosi) Előadásomban ezt a negatív dialektikán alapuló gondolati sémát szeretném bemutatni Tiziano művének részletes elemzésén keresztül.