„Egy szerzetes egyszer megkérdezte Dzsósú mestert, hogy egy kutyának lehet-e Buddha-természete. Dzsósú így felelt: ’Mu!’” (Kapujanincs átjáró 1.)

A távol-keleti művészetek tanulmányazása során rendre találkozunk olyan művekkel, olyan eszmerendszerekkel, melyeknek megértése komoly kihívást jelent a nyugati befogadó számára. A nyugati művészetben a megfogalmazható, körülhatárolható jelentésnek, „üzenetnek” van primátusa közel háromezer éve, míg a távol-keleti művészet ki akar térni az értelmezés elől, önmagában elégséges kíván lenni, a néző figyelmét pedig rendre visszautalja önmagához. A befogadó kérdést intéz az ilyen mű felé, mely kérdést a mű meg sem akar hallani – válasza pedig hasonlatos egy zen mester botütéséhez, melyet értetlen tanítványára mér.

Milyen alapvető esztétikai és tágabb értelemben vett filozófiai problémák révén tűnnek megközelíthetetlennek a középkori zen művészet alkotásai? Miből fakad a befogadó értetlensége? A kultúrák közti eltérésből? Vagy ennek a művészetnek az értelemtől és rációtól elzárkózó jellegéből: a zen radikális autonómiájából? Előadásomban arra keresem a választ, hogy miben áll ez az ellentét kelet és nyugat között – mi is ez a „mu”?

Szerző: emv konferencia  2012.05.02. 22:48 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://emvkonferencia.blog.hu/api/trackback/id/tr714485334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása