Andy Wang barátom portréja első látásra sokat jelentett nekem, de másodszorra nem tudtam festményére ugyanúgy tekinteni... Innen fakadt a kérdésem:
Előadásom első részében azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy ismételhető-e az esztétikai tapasztalat? Ennek kifejtésében a francia fenomenológus Jean-Louis Chrétien írását veszem alapul. Annak a meditációnak – a képre, portréra történő ráhangolódásnak –, amelyet Chrétien előír, legfontosabb mozzanatai megtalálhatóak Kierkegaard-nál is, azonban nála ez nem az esztétikai tapasztalatot elősegítő eszköz. Explicit, vagy implicit módon mindegyikük kiindulópontja Mózes első könyvének azon jelenete, amikor Jákob egy küzdelemben látja meg színről-színre Istent. Ez volna a chrétien-i meditáció háttér tanítása. De, ami ennél fontosabb, hogy:
A már-mozgásba-hozott és feltárt portré tekintete lehetőséget nyújt számomra, hogy meditációmat generáló erőket, az esztétikai értelemben értett háttér pre-koncepcióimat mint társadalmunkból öröklött, látens elő-ítéleteimet dekonstruálhassam. Ez a porté adománya.
Kierkegaard-nak a Szeretet cselekedeteiben kidolgozott Másik-ja mindig egy optikai lencseként tárja fel a társadalom egyes valóságait. Innét szeretnék elérkezni előadásom második részéhez, amelyet a következő kérdések mentén szeretnék kidolgozni:
A politikai retorikák mennyiben fedik el berögzült megnevezéseikkel a jelenségek valóságát? (Pl. cigánybűnözés vs. mélyszegénységből fakadó bűnözés, szervezett bűnözés stb. Vajon a pontosabb megnevezések egészségesebb társadalmi diskurzusokat eredményeznének?)
Differenciálhatóak-e a különböző szakpolitikai diskurzusok? Melyik erőtérben mi számít politikai gumicsontnak?
Porté vagy maszk a politikai plakát? Miért tabu a hatalom elosztásáról szóló szakpolitikai diskurzus látszata is?