A természetes emberi test ábrázolása a művészetben állandó téma. Az esszencialista filozófiai antropológiák következtében létrejövő XIX. századi emberkép azonban, ami egy tökéletes Apollo hasonmás, kizárt minden más létezőt, ami ebbe a kategóriába nem esett bele, a kategórián kívüliek dekadensnek, perverznek minősültek. Így a humanizmus, ami a tökéletes emberképre törekedett, egy időben létrehozta az antihumanizmust is, ami a naturalizmust részesítette előnyben, úgy, mint az ember testi funkcióinak valósághű bemutatása. Azonban a másság fogalma megváltozott formában ma is él: ez a természetitől eltérő ember mássága. Testi vagy szellemi fogyatékosságuk következtében a társadalom másnak tekinti, másként kezeli ezeket az embereket. Társadalmanként eltérő, hogy a fogyatékkal élőket a magatehetetlenséggel, gyengeséggel, passzivitással, függőséggel, szégyennel párosítják. Az utóbbi években megjelent a fogyatékosság esztétikai ábrázolása és ezzel a fogyatékkal élő emberek társadalmi rehabilitációja. A róluk készült műalkotások arra világítanak rá, hogy nem csak az a szép, ami természetes, egész, ugyanúgy természet alkotta testtel rendelkeznek ők is és teljes értékű emberek. A művészet által bemutatható minden természetes változata az emberi testnek. Az előadás a teljesség igénye nélkül a fogyatékosság művészi reprezentációját, annak társadalomjobbító hatását kívánja körüljárni olyan művészeket megemlítve, mint például Gerhard Aba.
Címkék: V. EMV Konferencia (Esztétika és természet)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.