Előadásomban Sigmond István 2006-ban megjelent Varjúszerenád című regényét teszem vizsgálat tárgyává fókuszba helyezve az egyes szám első személyű női elbeszélői hang önnön testéhez való viszonyát, illetve a testkép identitásra gyakorolt hatását. A szöveg két idősíkon is reflektál az elbeszélői identitás kialakulásának legfontosabb eseményeire: megjelenik a szárazságtól sújtott faluban élő gyereklány testi szenvedéseire és első szerelmi kapcsolatára való visszaemlékezés illetve ezzel párhuzamosan az elbeszélő immár férjhez adott fiatal nő rendszeres férj általi erőszaktevéstől terhes, börtönszerű rabságban töltött mindennapjaiba kaphatunk betekintést.
Gyermekkorból a felnőttkorba való átlépés fokozatait bemutató szöveg kapcsán ki fogom emelni a testhez kapcsolódó traumatikus tapasztalatok megjelenését és az identitásalakulásra kifejtett hatásait, majd rátérek a szöveg számos pontján megjelenő, a testkép kialakításában elengedhetetlen szerepet játszó tükör motívum tárgyalására, amelynek során kitérek a tükör által közvetített test-tapasztalat töredékes és külsővé tett jellegének szerepére is.