A cseh szürrealista képzőművész sajátos mikrokozmoszának jelentős részét képezik a természet ihlette alkotások. Az alkotásaiban különös, jól megkomponált rendezetlenségben felbukkanó természeti elemek, az egyúttal szubjektív gyűjtésként is értelmezhető installációk látványa ízekre bontja természetről alkotott képünket és tudásunkat. Gyűjtésében – melynek gyakorlata a történeti kuriozitás kabinettel rokon – illetve az anyag újraalkotásában Švankmajer, mint a természet operátora, sajátos dialógusba kerül a természettel. Miként viszonyul a természethez, milyen eszközöket használ az alkotás során, mivé válik a művész kezei között a természetes anyag, és a természet, mint anyag? Ezek a kérdések nemcsak egy lehetséges stílustörténeti besorolást céloznak meg. Monográfusa Švankmajert demiurgoszként méltatja, aki a valódi természet újrakódolásával feszültséget kelt, és mert újrateremtett valóságába humort és erotikát csempész, többszörösen dialektikus helyzetbe kerül. Míg mások képzőművészetének a manierizmussal rokon szürrealista jellegzetességeit a mágiával, a hermetizmussal rokonítják. Akarva vagy akaratlanul, Švankmajer a foucault-i első episztémé modernista közvetítőjévé válik.

Szerző: Asztyi  2015.04.27. 14:47 Szólj hozzá!

Címkék: V. EMV Konferencia (Esztétika és természet)

A bejegyzés trackback címe:

https://emvkonferencia.blog.hu/api/trackback/id/tr357403068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása