Péterfy Gergely A kitömött barbár című regénye több szempontból elemezhető a test hívószó kapcsán. Ebben a rövid előadásban a szöveg és a test azonosításának kultusztörténeti szerepére helyezném a hangsúlyt. Kazinczy emléke két motívum révén testesül meg a könyvben: egy, a műveiből és az ereklyéiből épített oltár; illetve fekete barátja, Angelo Soliman kitömött bőre révén, valamint ̶ végső soron ̶ a regény folytonos testre irányuló figyelme által. A szöveg és a test egybejátszását számos utalás támogatja. Péterfy ezzel nem csak demonstrálja a szereplői korában elfogadott klasszikus testkánon oppozícióját, de túl is lép azon, mintegy a szerző értelmezésének revíziójaként. A feszültséggel telt nyelv-test összefüggés felépítésével egy fiktív testtörténetet hoz létre, melynek főszereplője nem létezhet nyelvi produktumok nélkül, és amelyben a test minden körülmények között jelentést hordoz, a szövegek felett pedig úgy ítélnek, mint tettek felett. A nyelvújítás nyelvi épületbe vetett hite azonban éppen a test elbeszélésébe látszik belerendülni, mert az ízlés nevében vagy tabukat állít, és nem mondja, vagy a tabukat átlépve részt vesz maga is a hatalom játékaiban. A feledésbe hulló személyiség ehhez hasonlóan áll a kultusz és a kultúra emlékezéstechnikai gyakorlatainak ellentétei, a tartósítás tárgyiasító eredménye és az emlékezet értelmezésben alakuló formái között.