A képzőművészeti színtér 100 legbefolyásosabb személyét összegyűjtő ArtReview szerint az Theaster Gates a társadalmilag elkötelezett művészetnek, mint Mick Jagger a pop zenének.

A chicago-i művész afrikai-amerikai közösségekkel, a migráció és közösségépítés kérdésével foglalkozik. Kollaborativitásra épülő művészeti gyakorlatát három főbb kulcsfogalom, a művészi termelés, –a társadalmilag elkötelezett művészet és a kulturális emlékezet köré szervezi. Gates a pusztítás - pusztulás és megőrzés a művészettörténetben is fontos fogalmi kettősségére építve újrahasznosítja a helyi kulturális emlékezetben jelentős szerepet betöltő épületeket, és így a lepusztuló környékeket kulturális epicentrummá igyekszik fejleszteni.

Előadásomban azzal foglalkozom, elsősorban Gates példáján keresztül, hogy az utóbbi években részben az évek óta tartó válság, részben a művészet tüneti jellegének folyamatos felszámolódása miatt mennyiben változott a társadalmilag elkötelezett művészet fogalmi rendszere. Olyan kérdésekre keresem a választ, mint hogy milyen a viszony jelenleg a művészeti intézményrendszer és a participációra épülő művészeti gyakorlat között? Hogyan alakul ebben az esetben a művészet és a piac közötti kapcsolat? A mű létrehozásának piacorientált gyakorlata még mindig az alapvető oppozíciója-e a kollaborációra épülő művészeti formának? Ha pedig nem áll fenn ez az ellentét, a spektákulum kritikája mennyiben változott meg?

Szerző: emv III  2014.05.05. 18:05 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://emvkonferencia.blog.hu/api/trackback/id/tr796120399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása