A képzőművészeti színtér 100 legbefolyásosabb személyét összegyűjtő ArtReview szerint az Theaster Gates a társadalmilag elkötelezett művészetnek, mint Mick Jagger a pop zenének.
A chicago-i művész afrikai-amerikai közösségekkel, a migráció és közösségépítés kérdésével foglalkozik. Kollaborativitásra épülő művészeti gyakorlatát három főbb kulcsfogalom, a művészi termelés, –a társadalmilag elkötelezett művészet és a kulturális emlékezet köré szervezi. Gates a pusztítás - pusztulás és megőrzés a művészettörténetben is fontos fogalmi kettősségére építve újrahasznosítja a helyi kulturális emlékezetben jelentős szerepet betöltő épületeket, és így a lepusztuló környékeket kulturális epicentrummá igyekszik fejleszteni.
Előadásomban azzal foglalkozom, elsősorban Gates példáján keresztül, hogy az utóbbi években részben az évek óta tartó válság, részben a művészet tüneti jellegének folyamatos felszámolódása miatt mennyiben változott a társadalmilag elkötelezett művészet fogalmi rendszere. Olyan kérdésekre keresem a választ, mint hogy milyen a viszony jelenleg a művészeti intézményrendszer és a participációra épülő művészeti gyakorlat között? Hogyan alakul ebben az esetben a művészet és a piac közötti kapcsolat? A mű létrehozásának piacorientált gyakorlata még mindig az alapvető oppozíciója-e a kollaborációra épülő művészeti formának? Ha pedig nem áll fenn ez az ellentét, a spektákulum kritikája mennyiben változott meg?