Lenyomatokat találunk a természetben és a művészetben. A lenyomat lehet egy körberajzolt kéz, egy lábnak, megkövesedett-elporladt csigaháznak vonalrajza a talajban, egy falevél erezetének nyoma a papírlapon. Archaikus eljárás, de egyúttal végigköveti a művészet egész történetét s a művészet modern gyakorlatában is jelentős szerepet játszik. Utánzás és eredetiség, emlékezés és jelenlét, sokszorosíthatóság és egyediség kérdése kapcsolódik történetéhez. A 20. századi művészet történetében – főként a II világháborút követő évtizedekben - időről időre hangsúlyt kap. Szorosan kapcsolódik többek között a szürrealizmus, a body art, újrealizmus irányzataihoz. Olyan alkotók munkásságában játszik jelentős szerepet, mint Marcel Duchamp, Yves Klein, Arman vagy Claude Viallat, tárgyak, testek, testrészek lenyomatai sűrűsödnek a képeken és szobrokon. Előadásomban azt szeretném vizsgálni, hogy a lenyomat hogyan jelenik meg a magyar festészetben és plasztikában az 1960-as, ’70-es évek folyamán, használatának van-e sajátos története, megközelítse, milyen hasonlóságokat és eltéréseket mutat a kortárs nemzetközi gyakorlathoz képest.
Címkék: V. EMV Konferencia (Esztétika és természet)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.