Lenyomatokat találunk a természetben és a művészetben. A lenyomat lehet egy körberajzolt kéz, egy lábnak, megkövesedett-elporladt csigaháznak vonalrajza  a talajban, egy falevél erezetének nyoma  a papírlapon.   Archaikus eljárás, de egyúttal végigköveti a művészet egész történetét s a művészet modern gyakorlatában is jelentős szerepet játszik. Utánzás és eredetiség, emlékezés  és jelenlét,  sokszorosíthatóság és egyediség kérdése kapcsolódik  történetéhez.  A   20. századi művészet történetében – főként a II világháborút követő évtizedekben - időről időre hangsúlyt kap. Szorosan kapcsolódik többek között a szürrealizmus, a body art, újrealizmus irányzataihoz.  Olyan alkotók munkásságában játszik jelentős szerepet, mint  Marcel Duchamp,  Yves Klein, Arman  vagy Claude Viallat, tárgyak, testek, testrészek lenyomatai  sűrűsödnek a képeken és szobrokon. Előadásomban azt szeretném vizsgálni, hogy a lenyomat hogyan jelenik meg a magyar festészetben és plasztikában az 1960-as,  ’70-es évek folyamán, használatának van-e  sajátos története, megközelítse, milyen  hasonlóságokat és eltéréseket mutat a kortárs nemzetközi gyakorlathoz képest.

Szerző: Asztyi  2015.04.27. 14:52 Szólj hozzá!

Címkék: V. EMV Konferencia (Esztétika és természet)

A bejegyzés trackback címe:

https://emvkonferencia.blog.hu/api/trackback/id/tr127403080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása