Japánban a természettel való harmonikus kapcsolatra való törekvés a japán őshonos vallásban, a shinto-ban gyökerezik. A természet felértékelése, maximális elfogadása a természetesség prioritásként való kezeléséhez vezetett az esztétika terén a wabi-sabi elv megjelenésével.
A wabi-sabi esztétikai elv többféleképp tolmácsolható, de minden értelmezés megemlíti a természetességet, a nem tökéletes, nem ideális állapot elfogadhatóságát és mindezek célként való megjelenését műalkotás létrehozásakor. Művészként az adott művészeti ághoz tartozó „úton” haladva - céljuk egy áttörés elérése volt műalkotásukkal, mely áttörés során megvilágosodva, az áttörést követően a művész szabadon tudott az adott művészeti ágban alkotni és életét élni.
Előadásomban bemutatom a wabi-sabi elv előzményeit, kialakulásának körülményeit, majd magának az elvnek főbb jellemzőit a japán teakerteket illusztrációként hívva, mely kertek a wabi-sabi elv egyik első tipikus megtestesítői lettek. Végül bemutatom az esztétikai elv hatását a mai kor művészetére is.