Lévinas korai filozófiája szempontjából meghatározó jelentőségű az elsőként 1946–47-ben elhangzott Az idő és a másik c. előadássorozat, melyből a gondolkodását megalapozó interszubjektivitáshoz kapcsolódó temporális belátásokat kapunk. A lévinasi időszemlélet további jelentőséget nyer, amennyiben annak következtetéseit az 1948-as A valóság és árnyéka c. esszével vetjük össze. A valóság és árnyéka mint a lévinasi „esztétika” centrális szövege emelhető ki, az írásban Lévinas radikális kritikát fejt ki a művészetre vonatkozóan, melynek egyik központi motívuma: az időköz éppen a műalkotások temporális jellemzőjéhez kapcsolódik.
Előadásomban Lévinas művészetmegközelítését időszemlélete felől értelmezem. A vizsgálódásba bevonom továbbá A létezéstől a létezőhöz (De l’existence à l’existant, 1947) gondolatait. Miközben A létezéstől a létezőhöz középpontjában azoknak az „időtlen” állapotoknak a bemutatása áll, melyek Az idő és a másik felől értelmezve a hiposztázis („a létező létezése”) állapotát megelőzik, ez utóbbinak a hangsúlya a szubjektum magányát megtörő interszubjektív viszonyokra helyeződik át – a lévinasi etikára. Ehhez hasonló kettős szerkezet jelenik meg A valóság és árnyéka zárlata felől kirajzolódó ambivalens művészettapasztalatban. Miután Lévinas sikeresen elítéli az esztétika egész területét, ill. kizárja mindenfajta etikai érvényesség lehetőségét, az utolsó alfejezetben mintegy „rehabilitálja” azt, e szerint a művészet én és másik struktúrájának bevonásán keresztül válna leírhatóvá.