A természet megszilárdult rendet és formát mutat, de a tény, hogy e természet megengedi a vele kapcsolatos számítgatásokat talán leírhatóvá válva tart távol magától bennünket, semmint valóságos tudást nyújtana. A művészet ugyanezt az elvet követve hordja magában önnön leírhatatlanságát és tőle független valóságra vonatkoztathatóságát. A képzelőerő – akárcsak a természet – produktív és egyben reproduktív működési elve, percepció és asszociáció annak kérdéséhez vezet, miként szerveződik rend a természet és a művészet struktúrájában, avagy törvényük a véletlenszerű kombinatorika.
Két kortárs izlandi alkotó munkásságában e kérdések multi-média és technológia viszonyában jelennek meg. Björk Biophilia című multi-média projectje a zenei struktúra és a természet találkozása mellett film, telefonos alkalmazás, interaktív weboldal, egyedi készítésű hangszerek médiumait egységesítő alkotás. A zenei szekvenciák olyan természeti jelenségeket tesznek hallhatóvá, mint a holdfogyatkozás ciklikussága, a villámlás és mennydörgés közti csend, vagy az ingamozgás. Olafur Eliasson a természet elemeit használja fel nagyméretű installációiban. Fény, víz és levegő anyagai így visszavezetnek minket a művészet antikvitás korabeli elgondolásához, miszerint a művészet azért lehetséges, mert a természet a maga alakító tevékenységében mindig hagy valamit, amit még alakítani lehet. Fő munkáiban – The Weather Project, Green River, Your Black Horizon – a művészet nem valóságos voltát jeleníti meg, melyben az elemek szabad felhasználásával strukturálható egy új valóság, ami azonban imitatív funkciója révén ellenáll a valamivel való megfeleltethetőségnek.