Nietzsche 1872-ben megjelent A tragédia születése című művében a tragédia műfajának értelmezését egy esztétikai-metafizika kidolgozásával kapcsolta össze. A dráma ebben a koncepcióban a természethez való viszonyában nyeri el sajátos jelentését: a tragédia metafizikai jelentősége abban ragadható meg, amellyel túllép a természet mimetikus ábrázolásán. Minderre a görög dráma azért lehet képes, mivel alapvetően a Nietzsche által a természet két művészet-ösztöneként felfogott apollóni és a dionüszoszi elem esztétikai egyesülését viszi színre. Ebből kiindulva az előadás Nietzsche munkájának néhány olyan gondolatát igyekszik értelmezni, melyek közelebb vihetnek annak megértéséhez, hogy a drámai művészet miként lehet képes a természet metafizikai megdicsőítésére. Mindehhez olyan kérdések tárgyalása tűnik célravezetőnek, melyek a Nietzsche-recepció talán kevésbé tárgyalt témái közé tartoznak, mégis a tragédia-könyv alapvetésének fontos részét képezik, így többek közt az individualitás és etnikum közti ellentét vagy a pásztor és a szatír mint a természeti ember ősképei közti különbség.
Címkék: V. EMV Konferencia (Esztétika és természet)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.