A reneszánsz festészetben a rendtapasztalat és az elemek összehangoltsága érvényesül. Gadamerrel szólva: így stimmel, mert nem lehet másképp. Erwin Panofsky a perspektíván át mutatta meg a reneszánsz ember világképét, míg Micheal Baxandall társadalmi történettudomány felől fedte fel a kor vizuális látását és befogadását. Francesco del Cossa Angyali üdvözlet című képe nem hagyta nyugodni Daniel Arasse-t. Miért vonul egy csiga a kép előterében? Amint észrevesszük, eltereli a figyelmet Szűz Máriáról és Gábriel angyalról. Gadameri elidőzésében Arasse többször neki fut ennek a talánynak. Az ikonográfiától indulva, a perspektíván keresztül egy metaforikus (szabad kőműves) gondolatot ékel közbe, majd beleütközik a szeme a megoldásba: az egyházi hármas szabály kibővítésébe, a későbbi kint és bent határvonalba. Előadásomban Arasse interpretációs kísérleteinek ismertetésén és kiegészítésén túl megpróbálok egy negyedik, testi dimenzióból is olvasni Cossa festményét. Milyen nyomokat rejtenek a testek egymás, a kép és a befogadó viszonylatában? Hogyan adnak a testek helyet létezésüknek?

Szerző: Asztyi  2018.05.01. 13:46 Szólj hozzá!

Címkék: előadás konferencia egyetem filozófia művészet esztétika bölcsészettudomány VIII. EMV

A bejegyzés trackback címe:

https://emvkonferencia.blog.hu/api/trackback/id/tr8113882788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.