A test leépülésének naturalista bemutatása és formanyelvi eszközzé emelése még soha nem volt annyira erős a magyar filmtörténetben, mint a Filmalap filmjeiben. Hazánkban a modernizmus kifulladása utáni késő hetvenes évek útkeresésének egyik iránya a kelet európai western volt. Szomjas György easternjeinek megkínzott útonállói és Jancsó Miklós paraboláinak mezítelenre vetkőztetett asszonyai már hatásosan használták mondandójuk nyomatékosításához a naturális – vagy éppen stilizált – test emocionális látványát. Azonban Szomjas betyártörténetei inkább voltak érdekes kitérők, mintsem olyan sikerült alkotások, melyek releváns hatást gyakoroltak volna valamely megkerülhetetlen irányzatra. Jancsó vadnyugati miliőt idéző munkái pedig túl originálisak voltak a másolásukhoz. Mégis a Magyar Nemzeti Filmalap 2011-es megalapítása után kis idővel a szervezetileg támogatott műfaji sokszínűségben látványosan megjelentek a western elemeket használó alkotások. Ezek a neowesternek, bár kosztümös látványosságaikat levetették és kortárs közegbe helyezték szüzséiket, markáns kelet-európai, balkáni atmoszférájuk okán kategorizálhatók az easternek hagyományát tovább vivő neoeasternekként. A 2014 után készült nagyjátékfilmek közül a leglátványosabban az alábbi filmek viselik a neoeasternek jegyeit: Hajdú Szabolcs: Délibáb 2014, Miklauzic Bence: Parkoló 2014, Gigor Attila: Kút 2016, Kostyál Márk: Kojot 2017. Ezen szerzői easternek hasonlatosan használják testképeiket és hasonlatos világképeket is mutatnak. Így előadásomban azt kívánom elemezni, hogy az említett filmek rendezői miként emelik primer látványelemmé szereplőik testét és ebből hogyan konstruálják meg társadalmi látleleteiket. Amennyiben a négy film nem csak a felszínén, de mélyrétegeiben is egyezéseket mutat, a vizsgálatba bevonom a Filmalap eltérő műfajú de erős testiséggel, testelképzeléssel dolgozó műveit (például: Salul fia, Testről és lélekről). Így kiderülhet, hogy a magyar mozivásznakon egyre többet megjelenő „nyári napokon véresre püfölt arcok” vajon a műfajisággal az exploition – hatásvadász, zsigeri – jegyeket akarva-akaratlanul a projektekre testáló gyártási konjuktúra szimptómái vagy midcult szerzők korhangulatának kivetülései.

Szerző: Asztyi  2018.05.01. 13:40 Szólj hozzá!

Címkék: előadás konferencia egyetem filozófia művészet esztétika bölcsészettudomány VIII. EMV

A bejegyzés trackback címe:

https://emvkonferencia.blog.hu/api/trackback/id/tr9413882780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.