A test fogalmát a különböző technológia változások, biotechnológiai beavatkozások és társadalmi kulturális átalakulások és az ökológiai válság radikálisan szegmentálták. Mint Gilles Deleuze és Felix Guattari felhívják a figyelmünket, létezik a "szegmentált gyorsításnak" egy olyan művészi technikája, amely képes a különböző testi modalitásokat és mozgásokat egymásra torlasztani, oly módon hibridizálva azokat, hogy egészen új kitüremkedések, látszólag funkciótlan szervek is burjánzásba kezdenek. Előadásunkban arra kívánunk rámutatni Jakub Julian Ziolkowski kortárs lengyel művész alkotásain keresztül, hogy az apokalipszis, az összeomlás nem a vég stagnáló állapotába juttatja a testeket, hanem rávilágít arra, hogy a testiség mindig is egy nyitott, lezárhatatlan mutációs folyamat evolúciós terméke. Dekonstruálni és árnyalni kívánjuk a kihalás, a megszűnés és a megbetegedés fogalmait, hiszen nincsenek egyszer és mindenkorra lezárható immanencia síkok. Végighaladva a festészet által megnyitott immanenciasíkon, megérkezünk a mutáció heterogén refrénjéhez, a féktelen formaalkotás törvénytelen eksztázisához.