„Úgy élni az életet, akár egy műalkotást, azt hinni, hogy az ember saját életéből a „kulturális megformálás” (Bildung) révén egyfajta műalkotást hozhat létre.” – írja Hannah Arendt Rahel VarnhagenEgy német zsidó nő élete a romantika korából című, elsőként 1959-ben kiadott biográfiájának előszavában annak kapcsán, hogy a romantika korának berlini szalonéletében milyen életfelfogás vagy tévedés is uralkodott. Ha műalkotásként értelmezzük az emberi létezést, egy felépített személyiséget mint megkonstruált valóságot, annak múlandóságának elkerülhetetlensége Arendt-et idézve „cselekvései által maradhat csak fenn”. Rahel levelezései és naplófeljegyzései tekinthetők-e ennek a maradandóságra való törekvés bizonyítékainak? A biográfia mint műalkotás milyen időtlen attribútumokat és reflexiókat hordozhat? Elemzésemben a mű és idő viszonyán keresztül mű és alkotó viszonyát is vizsgálom, ugyanis a megírás egy hosszú alkotói folyamatot ölelt fel: az első 11 fejezet még 1933 előtt elkészült, míg az utolsó két fejezet megírása 1938 körülre tehető, vagyis több mint húsz évvel a hivatalos kiadás előtt. Így arra a kérdésre is keresem a választ, hogy fedezhetünk-e fel valamiféle törést e két, időben egymástól távol keletkezett részben, annak írásmódjának, hangvételének, nyelvi eszközeinek vagy a főszereplő, Rahel karakterbeli fejlődésének vonatkozásában?

Szerző: Asztyi  2017.05.02. 11:04 Szólj hozzá!

Címkék: előadás konferencia irodalom egyetem filozófia művészet idő esztétika bölcsészettudomány VII. EMV

A bejegyzés trackback címe:

http://emvkonferencia.blog.hu/api/trackback/id/tr2512473403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.