Nádas Péter Emlékiratok könyve című regényének egy már sokak által interpretált részletét, az Egy antik faliképre című fejezetét olvasom újra az ekphrasis antik hagyományai és kortárs megközelítései felől értelmezve. A fejezetben Thoenissen mint narrátor elbeszélői reflexiói szerint az antik falikép leírása minduntalan kudarcba fullad, ami ebben az esetben a saját élet narratívába rendezésének, illetve magának az emlékiratírásnak a sikertelenségét is jelenti. Előadásomban azt kívánom bemutatni, hogy a képhez, illetve a saját eredethez való hozzáférhetetlenség a kép és szöveg eltérő időbeli struktúráiból fakad, hiszen a kép szimultán időbelisége és a narráció látszólag lineáris ideje összeegyezhetetlen, megfeleltetésük referenciazavart eredményez. A saját eredet színrevitele és magyarázata a különböző reprezentációs módok játékán keresztül mégis lehetségessé válik. Az ekphrasis során két, a képi szimultaneitáshoz közelítő időbeliséggel találkozhatunk, amelyeket éppen a nyelv médiuma által tapasztalhatunk meg. A mitikus idő és a ritmus lehetővé teszik a reprezentációs módok közötti határok elmosódását, és a szubjektumnak a szemlélő pozíciójából való kimozdulását, ezzel együtt megalkotnak egy intermediális időstruktúrát is. Előadásomban az eltérő időstruktúrák bemutatásán túl az eredet és önértelmezés lehetőségeire is szeretnék kitekintést tenni.

Szerző: Asztyi  2017.04.27. 15:56 Szólj hozzá!

Címkék: előadás konferencia egyetem filozófia művészet idő esztétika bölcsészettudomány VII. EMV

A bejegyzés trackback címe:

http://emvkonferencia.blog.hu/api/trackback/id/tr812458975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.