Jaques Rancière az Ist Kunst Widerständig? c. írásában a művészet, a művészetek (politikai) ellenállásáról beszél, elsősorban Gilles Deleuze Mi a filozófia? művére támaszkodva. Rancière elgondolása szerint Deleuze számára a művészet nem apolitikus, hanem maga a politika, a politikaival megegyező forma, amelynek alapját az ellenállás fogalma adja. Deleuze bonyolult, de szintetikus filozófiai rendszerében a művészet, a művészetek kitüntetett helyzetben lépnek fel. Egyetlen fogalomra, az ellenállásra fókuszálva Deleuze (és bizonyos szempontból Félix Guattari) művészetelméletére koncentrálok kutatásomban. Elsősorban az említett Rancière-szövegből kiindulva arra keresem a választ, hogy Deleuze művészetfelfogása valóban a (rancière-i értelemben használt) politikával egyeztethető-e össze? Amennyiben tartható ez az álláspont, abban az esetben az ellenállás milyen értelemben játszik szerepet Deleuze művészeti-politikai elképzelésében? Azonban, ha ez a fajta szerteágazó, szinte mindenre kiterjedő művészetfelfogás mégsem a politikával, a politikaival azonosítható, akkor pontosan milyen műalkotásokban található meg az ellenállás, és milyen szituatív, vagyis gyakorlati jelentőséggel bír ebben az újfajta perspektívában?

Szerző: Asztyi  2016.04.27. 23:30 Szólj hozzá!

Címkék: kritika előadás konferencia filozófia művészet esztétika bölcsészettudomány VI. EMV művészet és kritika

A bejegyzés trackback címe:

http://emvkonferencia.blog.hu/api/trackback/id/tr998669012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.