Spinoza rendszere és ismeretelmélete naturalista abban az értelemben, hogy megkülönbözteti azokat a – Spinoza terminusával: képzeleti – ideákat, amelyek „inkább a mi testünk alkatát jelzik, mintsem a külső testek természetét” (E2p16c2) és azokat az adekvát ideákat, amelyek a dolgok természetét úgy reprezentálják, ahogyan azok az örökkévalóság szemszögéből vannak. Spinoza az esztétikai élményeket az első kategóriába sorolja: szép az, ami növeli a hatóképességünket (E1App), a zene természetünk aktuális állapota szerint lehet káros vagy hasznos (E4Pre). Mivel pedig a képzeleti ideáknak szükségszerű következménye a szenvedély és tévedés, általános meggyőződés, hogy Spinoza filozófiája nem engedi meg az esztétikát: James C. Morrison (1989) ítélete szerint „ugyan a művészet lehet több mint ami az élet gondjaitól eltérít, azonban messze van attól, hogy a boldog és egészséges élet szükségszerű része legyen.”

Ugyanakkor egy másik helyen (E4p45c2) Spinoza határozottan állítja, hogy „a bölcs emberhez illő […] hogy gyönyörködjék […] zöldellő növények szépségében.”. A bölcs ember szabad a szenvedélyektől és tévedéstől, tehát mindattól, ami a képzeleti ideák korrelátuma. Előadásomban amellett érvelek, hogy ellentétben a közkeletű felfogással (Garrett 2014, Wilson 1996, Della Rocca 2008) lehetséges külső dolgokról is adekvát ismeret, amely ebben az esetben esztétikai tapasztalatunk természeti megalapozásául szolgálhat.

Szerző: Asztyi  2015.04.27. 14:44 Szólj hozzá!

Címkék: V. EMV Konferencia (Esztétika és természet)

A bejegyzés trackback címe:

http://emvkonferencia.blog.hu/api/trackback/id/tr467403040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.