A karikatúra az itáliai reneszánsz termékeny és innovatív közegében jött létre, mint újfajta esztétikai minőség és mintegy a szépségorientált művészet mellékterméke, majd a folyóiratok és a hozzájuk kapcsolódó technológiai eljárások folytán az aktuálpolitikai és ideológiai csatározások sokat használt vizuális fegyverévé vált Európában, elsősorban Angliában és Franciaországban. Eltávolodva eredeti közegétől, általánosan elfogadott és könnyen olvasható, bevett vizuális közlésformává vált, mely így már tömegekhez, alacsonyabb társadalmi osztályok tagjaihoz is eljuthattak.

A romániai származású, de Amerikában letelepedett Saul Steinberg térkép- és tájképszerű karikatúráinak segítségével a műfaj újabb változása, fordulata figyelhető meg: változás történik a deformáció tárgyával és így a karikatúrához kapcsolódó kritika célpontjával kapcsolatban.

A karikatúra, mint esztétika minőség, felhasználásának e második változására mutatok rá előadásomban Steinberg képein keresztül; arra, hogy miként váltja fel a test deformálását a deformált szemlélet ábrázolása a karikatúra eszközeivel; és, hogy ennek köszönhetően a személy, etnikum, társadalmi osztály, amely a kritika célpontja nem jelenik meg a képen. Nem ránézünk a karikatúra célpontjára, hanem felvesszük helyét és nézőpontját, ezáltal nem a gyűlölet vagy a gúny eszköze lesz a karikatúra, hanem az idegenség megértését, belsővé tételét szolgálja.