Előadásomban Clayton Cubitt egyik videóinstalláció-sorozatát, a Hysterical literature-t (Hisztérikus irodalom) elemzem Slavoj Žižek filozófiájának fényében. A videókon randevúhoz öltözött nők egy asztalnál olvasnak fel egy általuk választott szöveget, miközben az asztal alatt egy láthatatlan kéz egy vibrátorral stimulálja őket. A hisztérikus megjelölést az alkotó a viktoriánus orvosi gyakorlattal magyarázta. Az installáció készítésének fő motivációja az alkotó szerint az volt, hogy manapság mindenkinek kameraarca van, ő pedig megpróbálta megzavarni az embereket. „Megpróbálom őket visszaterelni valami valóshoz.”

Állításom, hogy természet és kultúra viszonya az a téma, amely a műalkotás központi szervezőelvéül szolgál. Žižek – Lacan nyomán – úgy határozza meg a szimbolikus – nyelvi, kulturális – kifejezésmódot, mint amelyet a nyers, természeti Valóssal szemben védekezésként hoz létre, szublimál a tudat, hasonlóan a képzeletbelihez, amely a védelem egy második – hamis, ideologikus – vonalának tekinthető. Ez a hármasság visszaköszön az installációban, ahol a művész szándéka az általa hamisként, pózként értelmezett mindennapi fotóarc (a képzeletbeli) „megzavarása” egy kontrollálhatatlan természeti funkció által (a Valós által), hogy így érje el az autentikusnak tekintett állapotot (szimbolikus). Žižek szerint ugyanakkor a modernitásban elveszett a szimbolikus, ehelyett patologikus tünetek szervezik a világészlelést, amely tünetek „meggyógyítása” a páciens világának összeomlásához vezet. Előadásom végén kitérek arra, ennek fényében mennyire értelmezhető autentikusnak a végeredmény.